A schnauzer külleme és testarányai

A schnauzerek a legszebb, a legarányosabb kutyafajták közé tartoznak, méretbeli és színválasztéka miatt méltán emlegetik a legnépszerűbb kutyafajták között. A német sztenderd szerint minden méret- és színváltozat azonos arányokkal rendelkezik.
A fontosabb arányossági követelményekkel kapcsolatban a már említett sztenderd világosan rendelkezik, vannak azonban olyan szempontok, amelyekről a hivatalos fajtaleírások nem beszélnek. Sokat emlegetik a „harmonikus testfelépítés” fogalmát, ezért érdemes közelebbről megvizsgálni, mitől is arányos, mitől harmonikus ez a fajta? Ebben a dolgozatban három fontos arányossági követelménnyel fogunk foglalkozni, azért mert ezek befolyásolják
a legszembetűnőbben a küllemet és a mozgást.
1) A gerincoszlop azon szakaszát, amely a mar kezdetétől a faroktőig terjed, felső vonalnak nevezzük. Ezen a felső vonalon három jól elkülönülő szakaszt különböztetünk meg. Ez a három szakasz a hát, az ágyék és a far, és ennek a három szakasznak a hossza úgy aránylik egymáshoz, mint 2:1:1.
2) A lapockán és a medencén, illetve azok képzeletbeli hossztengelyén átfektetett egyenesek a hát felett metszik egymást és egymással derékszöget zárnak be. A fenti metszéspontból a talaj irányába bocsátott függőleges egyenes áthalad, a kutya súlypontján.
3) A vállízület és a medence ízület között húzott egyenes, illetve az A-B szakasz
párhuzamos a könyék- és a térdízületen átfektetett egyenessel, illetve a C-D szakasszal.
Azzal mindenki tisztában van, hogy az emberi érzékszervek nem tévesztendők össze szögmérővel, vonalzóval. Az is világos, hogy a fenti három pontba foglalt követelményeket nem kőbe vésett törvényekként kell kezelni. Arra kívánok rávilágítani, hogy a tenyésztési szelekció során, valamint a küllemi bírálat alkalmával milyen szabályszerűségek segítenek
bennünket, az arányos és szép schnauzerek kiválasztásában.
Most pedig térjünk ki arra is, hogy a három követelmény alkalmazása a küllemi szempontokon kívül milyen gyakorlati dolgokat rejt magában. Ezt is a már fentebb alkalmazott pontbeosztás köré csoportosítjuk, de előbb nézzük az illusztrációt:

1./ A felső vonal ily módon való vizsgálatából kitűnik, hogy a felső vonal fele a háti szakasz. Egyébként is jó, ha hosszú a hát, hiszen a gerincoszlop, ezen szakaszához kapcsolódó bordák stabillá, szilárddá teszik a kutya testét, megfelelő helyet biztosítva a szívnek és a tüdőnek. Fontos követelmény schnauzer esetében a rövid, jól kötött ágyék és az ágyékkal azonos hosszúságú far. A fentiek érvényesülése esetében stabil az állás és mozgásban nem jelentkezik semmiféle rezgés a háton. A mozgás irányába ható tolóerőt nem töri meg, nem gyengíti a hát lengéséből származó felesleges, függőleges, ún. oszcilláló, rezgőmozgás.
2./ Ha a lapocka és a medence egymáshoz viszonyított szöge kilencven fokra adódik, könnyen belátható, hogy a gerincoszlop eleje és a vége szimmetrikusan van alátámasztva. Ebben az esetben a kutya számára nem kényelmetlen az állás, a kutya „lábait” kiállítás közben nem kell minduntalan állítgatni, a kutya saját maga képes sztenderd módon beállni.
Mozgás közben a kutya fizikailag úgy viselkedik, mint a metszésponti tengelyen két irányban szimmetrikusan lengő inga, a mozgás ettől kiegyensúlyozott és gördülékeny.
3./ A két párhuzamos egyenes követelményére az alábbiak adhatnak magyarázatot.
Ez a feltétel csak abban az esetben teljesülhet, ha a felkarcsont hossza, valamint a combcsont hossza ideális arányban viszonyul egymáshoz. Egyben a vállízület és a medence ízület szögei is úgy aránylanak egymáshoz, hogy a párhuzamosság kiadódjon. Ekkor valósulhat meg az is, hogy megegyezik ügetés közben az elülső és hátulsó végtagok lépéshossza, azaz létrejön a mancsból mancsba lépő szinkronozott, diagonális mozgás.
Kiegészítésként meg kell említeni, hogy a közölt hármas feltételrendszeren kívül számos további szempontról lehet még beszélni. A kutyák anatómiájának biometriai úton történő elemzése tárgykörében több cikk is megjelent az FCI magazin hasábjain más kutyafajtákról is.